Sokszor merül fel a gyerekekben, miért kell történelmet tanulni. Idén is felkészültem erre a kérdésre, de aztán gondoltam egyet, és elhatároztam, inkább megmutatom, miért.
A lehetőség adott volt: idén két – tudásra éhes – ötödik osztályt kaptam. A munkaformákban és szemléltetésben gazdag órákon ügyeskedtek, az összefoglalás keretén belül pedig elvittem őket, hogy testközelből lássák a tananyagot.
A helyszín a budai Várnegyed volt, Táncsics rabságának helyszíne. 2018-ig itt rejtőzött a földben a Szapolyai János által építtetett védelmi erődítmény, melyet Erdélyi bástya néven ismerünk.
Az idegenvezetés során megtudtuk, ki volt az építtető, miért létesült a bástya, illetve a magyar-török együttélés korából feltárt leletek milyen világot tárnak elénk.
Egyebek mellett az is kiderült, hogy honnan tudjuk, hogy a fellelt érmék azelőtt zsákban voltak – ha már az elbomlott; hogy milyen utóélete lehet egy 16. századi épületnek; hogyan lehetett Magyarország egy része az amerikaiaké; valamint, hogy a kávé mellett a pipát is az oszmánoknak köszönhetjük.
Az ásatás melletti kiállítás igazán gyermekbarát: kisfilmen néztük a régészek munkáját, pénzt „vertünk”, megtudtuk, milyen tárgyakat, élelmiszereket köszönhetünk a hajdani megszállóknak, kiraktuk Buda akkori látképét és törökökkel kapcsolatos szólásokat, közmondásokat fejtettünk meg.
A végére már hatan szerettek volna régészek lenni, tehát érdemes volt elmenni! Megjegyzem, a tesiórát is megtartottuk: a lépcsők igen komoly szerepet játszottak a nap folyamán – Gábor bácsival együtt, akinek köszönjük a kísérést, Anna Veress-nek pedig a programajánlót!
Következő korszakunk az ókor lesz, remélem, hasonló lelkesedéssel fogadva! 🙂
(A helyszínről bővebb információ: https://budapopup.hu/hu/)

Kattints ide!