facebook

+36 70 636 7676

 

A kulisszák mögött

Így készült: A Láda

A projekt elkészítésének tapasztalatai

 

Ha valaki megnézi a média szakkör keretein belül elkészült, közel 15 perces rövidfilmünket, valószínűleg nem gondolná, hogy mennyi apróságra, részletre kell odafigyelni, amikor elkészül egy ilyen produkció. Az igazság az, hogy bár nem ez volt az első alkalom, hogy ilyesmit alkottunk, most is voltak olyan elemek, döntések, amelyek a kelleténél jobban megnehezítették a munkát. Lássuk, melyek voltak ezek.

A forgatás körülményei, trükkök és megoldások

A legkomolyabb fennakadásokat, problémákat a film cselekményének időtartama okozta. Körülbelül két óra eseményeit sűrítettük bele ebbe a 15 percbe. Ennek egyenes következménye, hogy minden forgatási alkalommal ugyanabban a ruhában, nagyjából ugyanazok a körülmények közt kellett felvennünk a jeleneteket. A forgatás pedig több hónapot ölelt fel. Amikor elkezdtük, kora tavasz volt, csípős hidegekkel, vastag ruházatot megkövetelő időjárással. Amikor befejeztük, kora nyár volt, 30 fokot megközelítő hőmérséklettel. Miközben az első jeleneteket felvettük, napos időnk volt, így követelménnyé vált, hogy a további alkalmakkor is, ha nem is tűző napsütés, de esős idő legalábbis ne legyen. Amikor ez előfordult, a benti jelenetekkel haladtunk, de a tanév végének közeledtével egyre inkább sürgetett az idő, a ragyogó napsütés pedig csak nem akart megérkezni. Így az utolsó néhány szakkörön már erőt megfeszítve kellett haladnunk, hogy a határidőket tartani tudjuk. Ehhez jött hozzá a komfortosnak nem nevezhető állapot, amikor 25-30 fokban vastag pulóverben és hosszú nadrágban kellett, hogy forgassunk a kontinuitás miatt. Talán kevesebb gondot okozott, de szintén nem volt egyszerű kiküszöbölni az elkerülhetetlen hiányzásokat. A legtöbb jelenetben minden színész szerepel, ezért ha valaki nem tudott jelen lenni az aznapi forgatáson, trükkös kamerabeállításokkal –és mozgásokkal kellett palástolnunk a hiányát. Emellett rengeteg időt és energiát követelt az egyes jelenetek összefűzése – értem ezalatt azt, hogy több esetben előfordult, hogy kifutottunk egy-egy alkalommal az időből, és nem tudtunk befejezni egy jelenetet. Ezt a jelenetet természetesen a következő héten nem az elejétől vettük fel újra, hanem visszanéztük számos alkalommal, hogy előző héten hol hagytuk abba, és eszerint kellett beállítanunk a színészeket, ügyelve a legapróbb részletkre: ki hogyan tartotta a kezét, merre nézett stb. Úgy érzem, ez az elkészült filmben szinte sose érhető tetten, amire igazán büszkék vagyunk.

Tapasztalatok

Az eddig leírtakból tehát látható, hogy a jövőben a forgatókönyv megírásakor ügyelnünk kell rá, hogy már jó előre kiküszöböljük a potenciális fennakadásokat okozó elemeket.

A pozitív tapasztalatok sora messze túlhaladja a negatívakét, így a projekt elkészítését egyértelműen sikertörténetként könyvelhetjük el. Az első, és legfontosabb, hogy a média szakkör keretein belül olyan közösség alakult ki, amely immáron nem csak ebben a heti egy-két órában működik együtt, hanem tagjai iskolaidőben, illetve szabadidejükben is keresik egymás társaságát. Ez természetesen nagyban megkönnyítette a film elkészítését is, hiszen egymás támogatása, bíztatása, segítése alapvetővé vált a foglalkozásokon.

A hosszú távú működés szempontjából szintén kulcsfontosságú, hogy a diákok kifejezetten élvezték mind az előkészületeket, mind a forgatást, mind a programokat.

A szakmai érdeklődést megalapozta és végig fenntartotta az az eszköztár, amely a sikeres pályázatunknak köszönhetően gazdagítja iskolánkat, szélesíti a szakköri munka lehetőségeit. Mindenki lelkesen tanulmányozta, próbálgatta a kamerát, a hangrögzítőt és a tableteket is.

A résztvevőktől és a szülőktől egyaránt kaptunk visszajelzéseket, és ezek alapján elmondható, hogy a gyerekek örömmel vettek részt a szakkörön, már az évzárón többen kérdezték, hogy szeptemberben is hasonló keretek közt fogunk-e működni, mert akkor szívesen jönnének ismét. Emellett olyan diákoknak is meghoztuk a kedvét a foglalkozásokhoz, akik az idei tanévben ugyan még nem voltak részesei a szakkörnek, azonban már jelezték, hogy ősztől ők is csatlakoznának.

Rendkívül fontos, szintén a pályázati munka eredménye, hogy mind a szakkörösök, mind mi pedagógusok komoly szakmai fejlődésen mentünk át. Rengeteget tanultunk a filmkészítés rejtelmeiről, mikéntjéről, ezt a tudást pedig mindenképp tovább szeretnénk fejleszteni a jövőben, hogy évről-évre magasabb színvonalú produkciókat adhassunk ki a kezünkből.

A projekt vezetőjének lenni egyébként rendkívül izgalmas, ugyanakkor komoly kihívást jelentő feladat volt. A kulcs az volt, hogy a gyerekek érdeklődését az elejétől a végéig fenn kellett tartani. Ezzel a vártnál kevesebb probléma adódott, hiszen a tény, hogy én csak egyfajta mediátorként, lehetőség szerint a háttérben maradva koordinálom a szakkör menetét, és valóban ők alkothatják meg a saját filmjüket, az esetek többségében elegendőnek bizonyult, az alap motivációt tulajdonképpen ez adta. Természetesen többször előfordult, hogy meg kellett vétóznom ötleteket, hiszen mégiscsak egy iskolai projektről volt szó, amelynek tartalma sok kritériumnak kell, hogy megfeleljen. Meg kellett találni tehát az egyensúlyt, hogy a diákok teljes mértékben a sajátjuknak érezzék a készülő filmet, azonban az elvárásoknak is megfeleljünk. Úgy érzem, ez sikerült, hiszen ahogy már korábban írtam, a lelkesedés töretlen volt a félév folyamán.

Bízom benne, hogy a tapasztalatok, amelyeket megosztottam, valamilyen szinten belátást nyújtanak a produkció elkészültének menetébe, annak nehézségeibe, pozitív hozadékaiba. Én biztosan tudom, hogy rengeteget tanultam ebből a folyamatból, ezt a tudást pedig mindenképpen kamatoztatni fogom a jövőben.

Budapest, 2016.07.03.

Szabó Dávid

A médiaszakkör vezetője

 

vissza