„Hogy mit láttam? Elmondhatom.

De legjobb, ha lerajzolom.

Megláthatod te is velem,

csak nézd, csak nézd…”

… a képeket. Folytathatnánk valahogy így is Nemes-Nagy Ágnes Nyári rajz című versét. Nos, az immár hagyományosnak mondható Rajz táborunkban természetesen nem csak ceruzával örökítettük meg kalandozásunk éppen aktuális állomását, hanem festmények, akvarellek, agyag szobrok és edények, kollázsok, montázsok és frottázsok révén is.

Az őskortól az antikvitáson és a reneszánszon át nemcsak a modern korig barangoltuk be a művészettörténeti korszakokat, de még a képzelet birodalmát is meghódítottuk. A hangulatot korhű öltözékekkel igyekeztünk megteremteni – a reneszánsz-napi viseletünkért hálás köszönet illeti a pomázi Teleki-Wattay Művészeti Iskolát! (https://www.facebook.com/TWMI-210868625612167)

Az alkotó folyamatot drámajátékokkal és sok-sok mozgással alapoztuk meg, melyek során megtanultunk kicsit befele is figyelni, hogy a születendő munkáink valóban a saját egyéniségünket tükrözzék. És mivel, hogy nem született két egyforma alkotás, bátran állíthatjuk, nagyon jó úton járnak a művészpalántáink, akikkel szeptembertől szakköri keretek között folytatjuk majd a varázslást.

Köszönjük, hogy velünk töltöttétek ezt a hetet, mi is sokat tanultunk tőletek!

Robi bácsi, Berni néni, Rita néni és Timi néni